Az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt kozmetikumok egyike. A rúzs az, ami a sminket megkoronázza. Ez a szépségápolási termék emeli ki és ápolja ajkainkat. Mióta is használjuk?
Egyes források szerint már a sumérok is festették a szájukat: gyümölcsökből, hennából, agyagos rozsdából és rovarokból kevertek festéket. Az ókori Mezopotámiában is ismerték és használtak a szájat színező és annak fényt adó szereket, ők állítólag drágaköveket zúztak porrá a festékeik készítéséhez.
A száj festése az egyiptomi birodalomban szokás volt, és a régészek már bebizonyították, hogy az egyiptomi nőket nem csupán használati tárgyaikkal együtt temették el, hanem a sírjukban ott voltak a kozmetikumaik, illatszereik is. Korábban már írtunk róla, hogy Nofertiti, az időszámításunk előtti XIV. században uralkodó egyiptomi királynét is úgy ábrázolták, hogy látszik: festékkel emelte ki a szemöldökét, a szemét és a száját is. Egy másik híres egyiptomi királynő, a szintén karakteres és látványos sminket viselő Kleopátra pedig állítólag kármin keverékével pirosította az ajkait.
A görögök a szájfestéshez bíborból és kék szőlő kivonatból készült színezéket használtak, illetve más bogyós gyümölcsöket, és pálcákkal kenték fel ajkaikra. A rómaiak idején is az erős, vörös színezés volt divatban, ők vasérc, okker és különféle növények kivonatok keverékével érték el a megfelelő hatást. Kevesen tudják, de a rómaiak szobrai – a férfiakat ábrázolók is – eredetileg színesek voltak, és a férfiak ajkai is vörösen pompáztak. Az egyik elmélet szerint a Római Birodalomban a férfiak is sminkelhették magukat.
A középkorban eleinte a felsőbb osztályokba tartozók rózsaszínű, az alsóbb osztályokba tartozók barnásvörös festékkel színezték a szájukat. Később az akkori egyház hatására a sminkelés erkölcstelennek számított, a közfelfogás szerint csak a színészek és a prostituáltak festették a szájukat.
Angliában I. Erzsébet korában jött divatba a sminkelés és ezzel együtt a szájfestés, ezzel együtt a sápadt, fehér bőr és a vörös színű száj. A francia udvarban pedig a XVIII. században szintén a fehér bőr és piros ajkak kombinációja dívott. E hatás eléréséhez gyakran mérgező vegyületeket használtak, csak akkor még nem tudták, mennyire veszélyesek a kozmetikumaik. Ebben az időben a franciáknál azért is jártak a férfiak és nők fehérre púderezett arccal és pirosítóval színezett orcákkal és szájjal, hogy az alsóbb osztályoktól és a néptől így különböztessék meg magukat. Madame Pompadourtól Lujza Erzsébet királyi hercegnőig mindenki így nézett ki, ez a róluk készült festményeken is jól látható.
A legenda szerint az első olyan rúzst, amit már sorozatban gyártottak, a franciák állították elő ricinusolaj, szarvaszsír és méhviasz keverékéből a XIX. században.
Nagyobb lendületet a film megjelenésével kapott a száj hangsúlyozása, hiszen a fekete-fehér némafilmeken eleve az arc játékán, a mimikán volt a hangsúly. A szájnak jól kellett látszódnia a felvételeken.
A hangosfilmek megjelenésével, a két háború közti Hollywood megerősödésével pedig gyakorlatilag berobbant a rúzs használata, mivel a filmipar ontotta magából a női sztárokat – és ők mind erőteljesen festéket viseltek a szájukon a filmvásznon és a róluk készült fotókon is. Ebben az időben kezdték el a nők számára tömegesen gyártani a rúzsokat.
S hogy mennyire fontossá vált az ajkak megfelelő színezése, és hogy ez mennyire nem a köznép és a filmsztárok sajátja, az is mutatja, hogy állítólag, amikor megkoronázták az Egyesült Királyság jelenlegi uralkodóját, II. Erzsébetet, számára külön rúzst kreáltak a ceremóniára. A pletykalapok szerzői szerint II. Erzsébet nagyon szereti a rúzsokat, és ragaszkodik ahhoz, hogy ő sminkelje magát.