Ha a makeup és a szépségápolás történetéről van szó, sokaknak Kleopátra neve ugrik be először. Ez a róla szóló, 1963-as filmnek is köszönhető (amelyben Elizabeth Taylor alakította az utolsó egyiptomi uralkodók egyikét). A film hatásaként máig elterjedt az úgynevezett Kleopátra-smink, a szemet feketével és türkizzel kiemelő festés.
Csakhogy a nők már korábban is festették az arcukat. Igaz, nem használtak olyan kozmetikumokat (alapozó, highlighter, szempillaspirál stb.), amelyek ma rendelkezésünkre állnak, ám többféle, némi kreativitással előállított festékkel hangsúlyozták a vonásaikat és szépségüket.
Őskori előzmények
Egyes források szerint már a neander-völgyi emberek is festették magukat, ám ez valószínűleg rituális vagy harcászati célokat szolgált. Színes „festéket” kentek az arcukra (nők és férfiak egyaránt), és a testükön tetoválások is voltak. A festékeket növényi gyanta, agyag, iszap és különféle növények nedveinek segítségével készíthették.
Az ősi kultúrákban részben az ártó szellemek ellen védték magukat a festéssel, részben különféle vallásos rítusokhoz kellett a festék, részben pedig harci és vadászati sikerek érdekében alkalmazták. A nők arcának festése pedig évezredek óta része volt bizonyos kultúrában az esküvői szertartásoknak.
Sőt, régészek szerint először az istenszobrok arcát festették az emberek esztétikai céllal, hogy „élettelivé”, „valóságossá” tegyék a megjelenésüket, majd a saját arcukat is kikenték szépészeti, rituális és egészségügyi okokból.
Ám a fent leírt festés még nem a mai értelembe vett smink volt. Ennek a mesterei elsőként az egyiptomi nők lettek.
Az arcfestés az ókorban
Nofertiti – elsőként talán az időszámításunk előtti XIV. században uralkodó egyiptomi királynét érdemes említenünk, ha arról esik szó, mióta sminkelik magukat a nők. Ehnaton fáraó felesége volt, és már a neve is árulkodó: a Nofernoferuaton (más átírásban Nefertiti, Nofretete, Nofertiti) jelentése az, hogy a szépség megérkezett. Több ábrázolás is fennmaradt róla – bár legtöbben a mellszobrát ismerik – és ezek mindegyikén látszik, hogy festékkel emelte ki a szemöldökét, a szemét és a száját.
Az egyiptomi nők többféle színnel dolgoztak. A vörös homokkövet porrá törve, vízzel keverve pirosítóként az orcájukra és a szájukra. A szénnel készült festék a szem kontúrjának kiemelésére és szemhéjfestékként szolgált, fehér színű porfestékkel (a púder elődjével) pedig a különféle bőrhibákat próbálták elfedni, illetve a napsütéstől óvták vele a bőrüket.
A kozmetikumaik egy része malachit, türkizpor, réz- és vasoxid, illetve iszap felhasználásával készült. készültek. A szemük kifestéséhez fából és állati csontokból faragott eszközök álltak a rendelkezésükre. Ők már használtak hennát is a kezük díszítésére, és vörössel színezték a körmeiket.
Az utóbbi évtizedekben végzett kutatások szerint a szem körüli festéknek egészségügyi szerepe is volt Egyiptomban, mivel különféle fertőzésektől védhette a szemet.
Nem csak az egyiptomi birodalom uralkodói festették magukat. Az időszámításunk előtti IX. században élt Jezabel (Izebel) főníciai hercegnő, majd Akháb izraeli király felesége, aki a Bibliában gonosz asszonyként szerepel, szintén használt sminket. Az Ószövetségben a Királyok II. könyvében olvasható, hogy „Jezabel hallott arról, hogy Jéhu megérkezett Jezréelbe. Kifestette hát a szemét feketével, rendbe tette a haját, és letekintett az ablakból”.
Az arcápolásra nagy gondot fordítottak az ókori Görögországban és a Római Birodalomban is. A nők élénk színekkel sminkelték magukat, ajkukat például növényekből kivont piros festékkel kenték, szemüket és szemöldöküket pedig koromból, égetett parafából vagy antimon-szulfidból nyert festékkel húzták ki. Állítólag a szempillaspirál eredete is görög: az alapja tojássárgája és korom keveréke volt, az eszköz pedig valamilyen speciális kefe lehetett.
Mióta sminkelik tehát magukat a nők? Pontos dátum nem áll rendelkezésre, de úgy tűnik, legalább 3-4000 éve...